Teljesen természetesen előforduló, egészséges szinten, csak átmeneti jelenségről van szó. Ez, a társkeresőket elérő kétely. Ezek a labilis érzések minden esetben, és kivétel nélkül előfordulhatnak, amikor a társunkat keressük. A társkeresés, ismerkedés, választás eldöntő fázisában … egy ilyen szintű kételkedés mehet végbe, amely képes teljesen, vagy részben megingatni egy időre akkor, ha már felmerül, hogy esetleg ő lehet az igazi.
Ő az, akit kerestem?
Ő az, aki megfelel?
Ő az, akit kedvelek?
Ő az, akit szeretek?
Ő az, akit szeretni akarok?
… Igen, vagy nem! …
Hmm! ……………..
Micsoda dilemma!
Ezt a kétkedést sokszor saját maguknak csak még jobban fokozzák azok a társkeresők, akik “több vasat tartanak a tűzbe”. Ugyanis ha több társkeresővel flörtölget egyszerre, és több jelölt van erre, akkor a totális bizonytalanság, teljes kudarc az eredmény.
Minél nagyobb az önbizalom hiány, annál jobban, annál nagyobb mértékben jelentkezik ez az állapot.
Azt kell tudni, hogy a “letisztázott” viszonyokban meginogni, elbizonytalanodni a megérzésekben, az érzelmekben, ez nem lehet tartós. Időt kell adni a pároknak egymás számára, ha ez mégis elhúzódó lenne, akkor biztosan nem a megfelelő párodat találtad meg. A “se vele, se nélküle” szindróma biztos, hogy már induláskor nem túl jó ómen.
Viszont átmenetileg, egy kis időre a visszavonultság segíthet jó döntést hozni, a bízni önmagadban. Helyére teszi a bizonytalanságot, a szeretet érzést, és megingathatatlan bizonyosságot érlel. Amikor az ember már felelősséget vállal a döntéséért, és tudatosan kiáll mellette, akkor nincs helye semmilyen kételkedésnek, semmilyen kételynek! Eddig kellett, hogy tartson.
Az izgalmas érzést fel kell, hogy váltsa a nyugalom, az igazi egymásra találás, az egymásra figyelés, és legfőképp a szeretet!
Ezt a célt kell kitűzni, és elérni!
Igen, igen, a kételyek……..
A kételyek elsősorban a másik személy által generált
bizonytalanságok.
Ez könnyen elkerülhető, ha nyíltan, határozottan és
őszintén kitárolkozunk a másiknak. Nem titkolódzunk,
nem adunk 2-értelmű válaszokat, nem viselkedünk
félreérthetően, nem teszünk félreérthető megjegyzéseket,
stb……..
A másik ember lelkének lebegtetése abszolút
elkerülendő, tegyünk meg mindent, hogy a másik
tisztán láthasson!!!
Ne burkoljuk magunkat sejtelmes ködbe, hanem
sokkal inkább világítsuk meg érzelmeink sugaraival
a valóságot, azt amit valójában érzünk!
Tehát legyünk nyíltak, őszinték, tegyük tisztába
előszőr önmagunkat, majd tegyük tisztába a másik
iránt érzett érzelmeinket is, vagyis ne hadjuk egy percig se
bizonytalanságban a másikat, hanem sokkal inkább
mondjuk el neki, hogy mit érzünk legbelül.
A másik meg fogja hálálni őszinteségünket!
Ne játszunk embertársaink érzelmeivel,
haqnem sokkal inkább becsüljük meg őket,
úgy, mint saját magunkat.
Féltsük a másik lelkét, legalább annyira,
mint a sajátunkat.
És mindezt az embertársaink iránt
érzett őszinte szeretetből, valamint a
másik iránt érzett feltétel nélküli tiszteletből
tegyük, tisztán, nyíltan, őszintén!!!!!!!
Ne féltsük túlzottan lelkünket a másiktól!
Ha érezzük, hogy nem gonosz emberrel van dolgunk,
nyissuk meg szívünk kapuját bátran!!!!!
Ne féljünk! Minél jobban megnyílunk, annál jobban
megszeret minket a másik.
Adjátok Önmagatokat, bátran, feltételek, és kitételek nélkül!!!
Szeretlek Titeket,
“musicman”
Szólj hozzá, mondj véleményt!