Life Társkereső

” A nap már túljárt a delelőn! Az öregember rátette a kezét a tanonc vállára! - Neked is meg kell tanulni kezelni, ápolni az életet! Hiszen kertész szeretnél lenni!
- Feladataid meghatározzák a teendőidet! Ha vállalod, ez lesz a dolgod! Sok türelem, megértés kell hozzá! De ezt, Te is tudod!

- Sosem a tulajdonaid Ők, csak gondoskodásra, figyelemre szorulnak!
- Nagyon vigyázz!! Nem időzhetsz el egy mellett, bár lesznek, amiket nehezen hagysz magára! Hiszen mindegyik arra vár, hogy folyamatosan mellettük légy!
- Nem ez a dolgod!
- Lesz, amelyikkel nehezen bírsz! Semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig.
- Sok sikert! -
A kert, csalogatóan csábította. Lassan belépett a kapun! Lélegzete is elakad, a színek pompák harmóniájától. Lassan lépdelt a füvön, néha lehajolt és kedvesen megsimogatott egy-egy szirmot! Az illatok szinte elbódították. Igyekezett kizárni magából minden külső tényezőt!
Pár pillanatra becsukta a szemét, majd nekilátott! Először egy ibolya mellé telepedett le! Beszélgetett vele!! Tetszett neki a szerénysége.
A virág figyelte. Nem a hiúságra igyekezett hatni, hiszen nem is érezte nála, hanem mesélt neki az évszakokról.
Minden időszaknak megvan a maga értelme jelentése. Ahogy Ő tanulta.
Mesélt a tél megtisztuló, tisztánlátó időszakáról. Az egyensúlyról.
Mesélt a tavaszról. A megismerés, felfedezés ideje.
A nyárnak a melegéről. A kivirágzás ráébredés periódusa.
Ilyenkor tudjuk, meg hogy kik vagyunk, és kik lehetünk.
Elmondta, hogy az ősz a felkészülésé és az energiaátadásé.

Elsimította a földet, vizet adott. A virág, hálás volt! Szerényen megköszönte a beszélgetést és óvatosan a nap felé fordította szirmait.
Lassan továbbment és letelepedett egy kicsit a szegfű mellé. Köszöntötte, majd elvégezte a szokásos teendőket. Vadul érte az első válasz. Meglepte a hevessége. A vonzerő, amit kiérzett.  Csendesen beszélni kezdett. A szirom bíborból csíkosra váltott, majd fehér lett.
A szeszélyből átcsapott kis szomorúságba, hogy nem marad mellette, de kedves lett, ártatlan és figyelt. Mesélt neki is. Ahogy tanították.

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat, ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet, ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat, ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.
Felállt. A szegfű rózsaszínre váltott. Tudta mit jelent.
Pár lépés, és új élettérbe ért.

Liliom.
Megszédítette egy pillanatra a tisztaság, méltóság. Aztán az elfojtott düh és gyűlölet.
Megértette, hogy miért van a többitől távolabb. Kedvesen beszélt hozzá.
Lassan nyerte el a bizalmat. Nem hitt neki a virág. Mint a saját jelleme úgy reagált a gyengédségre.
Gondolt egyet és mesélt hivalkodó házakról, szokásokról. Mesélt a földről, vízről.
Érezte a harmóniát, de nem tudta megértetni azt, nem lehet ezt öntörvényűen kezelni.
A liliom dühödten reagált.
- Ez az Én világom! Vágysz szeretetre? Szeress!!!
Elköszönt. Kicsit szégyellte, hogy nem járt sikerrel. De tudta, hogy nem dolga megváltoztatni a jellemeket.
Szembeszökött egy másik virág. Ahogy közeledett szinte sütött belőle a szenvedély és a reménytelenség. Mindegyik másképp szép. Más tulajdonságokat hordoz megannyi élet, de a harmónia nagyon ritka kincs.

A rózsa.
Tudta ez tán nehezebb lesz, mint az előző liliom volt.
Gyanakvóan nézett rá a virág.
Ahogy le akarta törölni a szirmokat megkarmolta egy tüske. Fájdalmasan rántotta el a kezét.
- Ez, fájt! Miért tetted?
- Mert mindenki le akar tépni!
- Én nem foglak!
Mesélt neki is. Érezte, hogy kényszeríti a tenni akarás. Próbált egy régi gondolatot elhitetni.
- Ma, végre ismerd fel, hogy belül teljes vagy. Csendben, Éned mélységeiben leld meg mindazt, ami tökéletes és hiánytalan. Ma mindössze azt kell tudnod, hogy a szeretet most is ott ragyog benned.
A virág nem hitt neki. Vadul még egyszer megszúrta.
- Hagyjál!!!!
Felállt, majd gondolt egyet és visszaguggolt. Eszébe jutott egy régi adoma.
Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom felé. Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást, csak, azért mert tőlem származik. Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, nem a te tapasztalatod, és így nem is fogsz vele azonosulni. Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot!
Ment tovább. Sosem hitte, hogy ez ilyen nehéz dolog.
De a feladat adott!
Továbbment.

A kert végében állt egy tulipán.
Megint leült.
Idő kell mindenhez.
Beszélni kezdett. Lassan megismerte az álmait. Érezte, hogy itt sem fog nagy sikerrel járni. Bár nem sikert akart, segíteni. Igyekezett, de tudta, hogy a virág folyamatos ápolást vár. Tudta, hogy vannak feladatai és érzései. A virág nehezen értette meg.
Még segített neki egy kicsit aztán nekiindult.

Kilépett a kertkapun.
Valószínűtlenül kék szempár nézett rá és nevetett.
- Ugye, hogy nem volt egyszerű?
- Hát, nem.
- Nekem, úgy tűnik, sokat hibáztál, de a szándék mindig tiszta volt.
Nézte a kertet és gondolkozott. Majd megfordult, de már nem állt mögötte senki.Az ég valószínűtlenül kéken nézett rá.

Strikt engedélyével közzétéve.